SZIA

 Regőczy László vagyok. Egyszer azt mondták nekem, hogy a játékban sosem fáradunk el, mert az egy olyan dolog, amit belefeledkezve boldogan tudunk csinálni órákon át. Akkor leszünk a legboldogabbak, ha olyan hivatást tudunk választani, ami számunka nem is munka, hanem játék és így maximálisan ki tudunk teljesedni benne. Ezt jelenti nekem a fényképezés. Egy olyan formáját a játéknak, amire teljes mértékben koncentrálok, ahol mindig keresem az új utakat és kihívásokat, mert a lehetőségek végtelenek. És ezért fotózok embereket is. Mint ahogy magában a fotózásban, az emberekben rejlő lehetőségek is végtelenek. Célom, hogy kifejező képeken keresztül megmutassam mind a modellemnek, mind a fotó szemlélőinek azt stílust, szépséget és dögösséget, amivel rendelkezik és ami valamilyen formában megtalálható mindenkiben. Benned is.

 A fotózást tényleges játékként kezdtem. 10 éves voltam, amikor nagyszüleim 50. házassági évfordulójára kölcsön kaptunk egy komoly tükörreflexes masinát. Édesapám néhány kép erejéig megengedte, hogy én is a nyakamba akasszam a nehéz fényképezőt. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk egymástól. A témakeresés, a komponálás, az exponáló gomb megnyomása teljesen magával ragadott, még akkor is, amikor kiderült, hogy néhány fotón csak az elmosódott kutya szerepel. Azóta is annyit játszok így, amennyit csak tudok és arra törekszem, hogy minden egyes alkalommal jobb és jobb legyek, hogy újabbnál újabb elképzeléseket valósítsak meg. És ezért szeretek stúdióban fotózni. Ott, ahol megteremthetem az elképzelések minden részletét és felépíthetem a saját világomat. Egy műteremben sokszor a modell érdekes kettősségben létezik. Egyszerre fontos, hogy önmaga maradjon, így a fotók hordozni fogják az egyéniségét, de egyszersmind a stúdió és a fotózás különleges atmoszférájában saját maga szimbólumává válik. Olyan oldalát is meg tudja mutatni, amiről talán azt sem tudta, hogy létezik. Mikor ezek együtt megvalósulnak különleges, egyedi és személyes képek születnek.

 A fotózás mellett a legnagyobb élmény az, amikor látom, hogy milyen boldog reakciót vált ki egy-egy fotó. Fontos, hogy a képek hatással legyen az azokat megtekintőkre.

 Remélem sikerült felkeltenem a figyelmedet a munkáim iránt – ha már eddig eljutottál az olvasásban – és nem sokára személyesen is találkozhatunk egy oldott hangulatú fotózás alkalmával!